A teista evolúció

A teista evolúció

„Te alkottad az eget, az egek egeit és minden seregüket, a földet és mindent, ami rajta van, a tengereket és mindent, ami bennük van. Te adsz életet mindnyájuknak. Téged imád a mennyei sereg.” (Nehémiás 9,6)

A teista evolúciós elgondolás az a fejlődéselmélet, amely számol Istennel, mint a világban található fizikai, kémiai és biológiai folyamatok elindítójával, de az élővilág kialakulását a világi evolúciós modell szerint gondolja el.

De miért is foglalkozzunk vele egyáltalán, amikor ez a megközelítés elfogadható kompromisszumnak tűnik az ateista és az Isten-hívő eredet-felfogás között? Ráadásul az utóbbi időben egyházi vezetők, teológusok, de még a római pápa is támogatóan nyilatkozik a teista evolúcióra alapozott eredet értelmezésről…

Az evolúció, mint hipotézis, hihetetlen lendülettel és elsöprő fölénnyel lett világnézetté az elmúlt 150 év alatt, s ma már nyugodtan állíthatjuk, hogy az egész lakott Földön a közgondolkozás erőteljes meghatározójává vált. Ahol néhány világvallás, vagy pl. a tudósok közül az un. „intelligens tervezettség” hívei ellene állnak, ott a tudományos élet fő irányának meghatározói meglehetős arroganciával jelzik: Csak a primitív és műveletlen társadalmi rétegek, illetve áltudományos nézeteket vallók nem fogadják el az evolúciós eredetfelfogást és világértelmezést. Elfogadtatása mellett pedig a legfőbb érv az, hogy ez a szemlélet tudományos, sőt ez „a” tudományos világnézet.

Az egyházi vezetők, mivel nem szakemberei a természettudomány különböző ágainak, nem néznek utána, nem ássák bele magukat abba, hogy mit mutatnak a valóságos tudományos eredmények, s mik azok az állítások, amik csupán hipotézisek, illetve spekulációk. Hisznek a többségnek, akik valami megmagyarázhatatlan módon és energiával sulykolják mindenfelé: Az evolúció tudományosan bizonyított tény! S aki mást mer állítani, azt olyan módon leminősítik, nevetségessé teszik és megalázzák, hogy nemcsak egyházi emberek, illetve teológiai tanárok, hanem a tudós társadalom jelentős része sem kíván szembefordulni az evolúciós elmélet hangadóival. Vannak persze, akik egyszerűen a tekintély elv alapján fogadják el egy-egy nagy név állításait. Vallom, hogy alapvetően a jóhiszeműség vezérli a teista, vagyis Isten-hívő evolúciós elmélet kidolgozóit, hiszen ők alapvetően hisznek a Teremtő létezésében, de hihetőnek, sőt hinni valónak gondolják a darwini fejlődéselmélet mai, kissé már átdolgozott tételeit is. Így hoztak létre egy - szerintük elfogadható - kompromisszumot: Isten, mint teremtő elindította a világ folyását, talán az élet és az ember megjelenésénél még külön beavatkozott, de egyébként minden az evolúciós elmélet leírásai szerint történt. – Szeretném viszont kimutatni egyszerű, hétköznapi nyelven, hogy ez a kompromisszum teljes mértékben tévedés, illetve tarthatatlan.

A Bibliát egyelőre teljesen figyelmen kívül hagyva, a józan értelmünkre támaszkodva vizsgájuk meg a valószínűség számítás, a sejtbiológia, az entrópia és a genetika közérthetővé tett eredményeit. Mindezekből világosan levonható a konzekvencia: 100%-os bizonyossággal állítható, hogy evolúció nem történt! (Figyeljünk józanul a részletekre is: A fajokon belüli változások, az un. mikro-evolúció, létező valóság, de sehol sem hozott létre új fajokat. Pl. Darwin galapagoszi pintyei – bármennyit változtak is a környezetükhöz igazodva – végig pintyek maradtak! És: Soha, sehol, senki nem figyelt meg egyik fajból a másikba történő átalakulást! Pedig az evolucionisták szerint ez a folyamat zajlik ma is, hiszen ki állította volna le?)

A matematikusok egzakt módon le tudják vezetni, hogy akár egyetlen fehérje kialakulásának véletlenszerű valószínűsége (hogy minden szükséges alkotóelem, a szükséges helyen, számban és időben ott legyen, s egy konkrét, kikerülhetetlen terv szerint összekapcsolódjon) 0%! Pontosabban: a 14 milliárd év, amire becsülik az evolucionisták az univerzum korát, nevetségesen kevés idő ahhoz, hogy egy fehérje, pláne egy élő sejt létrejöjjön. Nemhogy sok, hanem nagyon-nagyon kevés a 14 milliárd év az élet kialakulásához!

S ha belepillantunk a sejtbiológusok által feltárt világba, még inkább megdöbbenünk! (Darwin semmit nem tudott a sejtek belső működéséről, hiszen neki még nem volt elektro-mikroszkópja.) Olyan, szabályszerű eszközök, „gépek”, szállító, hírvivő, energia elosztó, stb. parányok dolgoznak tömegével a sejten belül, hogy ezek létrejötte, egyszerre munkába állása (hiszen bármelyikük hiányában nem tudna működni a sejt) véletlenül és tervező nélkül abszolút lehetetlen! Ne féljünk kimondani: teljességgel lehetetlen egyetlen élő sejt spontán létrejötte! Nincs „talán”, „esetleg” vagy „netán”. Egészen biztos, hogy magától egyetlen sejt sem jött létre! Józan ésszel, világos emberi értelemmel megvizsgálva a sejt belső működését, csak ez a következtetés adódik. De hogy szakembereket is idézzünk, álljon itt a következő:

Sir Fred Hoyle (1915–2001) angol kozmológus, matematikus, csillagász és filozófus, Cardiff Egyetem, Nobel-díjas, (volt evolucionista):

„Annak a valószínűsége, hogy az élet élettelen anyagból keletkezett 10⁴⁰⁰⁰⁰. Ez a tény elegendő, hogy eltemessük Darwint és az egész evolúcióelméletet.” (Más szavakkal: az élet spontán kialakulásának valószínűsége 0,00..((a tizedesvessző után írjunk gondolatban 39997 nullát, majd egy 1-est)) százalék. Vagyis abszolút lehetetlen!)

Az az elképzelés, hogy az élő sejtben tárolt program spontán módon képes kifejlődni, felsőfokú abszurdum… Az a véleményem, hogy a legtöbb biológus a szíve mélyén érti ezt az igazságot, de ők annyira félnek a lehetséges következtetésektől, hogy készek bármit elfogadni, csak hogy eltávolodjanak az igazságtól.”

„Az életet egy intellektuális Teremtő hozta létre. Ez annyira nyilvánvaló, hogy az ember akaratlanul is felteszi a kérdést, hogy sokan miért nem fogadják el ezt az igazságot. Ennek az oka nem a tudomány, hanem pszichológiai faktor.”

Karl Flirmans mikrobiológus, Indiana Egyetem:

„A modern biológia bebizonyította, hogy a sejtek evolúciós úton nem keletkezhettek, és a teremtésről beszélnek.”

David Rosevear kémikus:

„A sejtek hihetetlenül bonyolult felépítésűek. Nincs mód arra, hogy egy teljes sejt magától előálljon. Az első sejt létrejöttének befejeződéséig annak alkotórészei rendkívül instabilak voltak. Olyan biológiai mechanizmus sem létezett, amely hozzájárulhatott volna a sejt összeállításához. A természetes kiválasztódás nem lehetett egy működésben lévő folyamat mindaddig, amíg az első sejt nem volt képes önmaga reprodukálására. Képzeljünk el egy számítógépet, amely véletlenül összerakja magát! Pedig a legegyszerűbb sejt is nagyságrendekkel bonyolultabb, mint a legfejlettebb számítógép…

(www.teremtesvagyevolucio.hu)

Ha megint csak józan értelmünket elővéve megvizsgáljuk, hogy az un. entrópia (leépülés) törvényszerűen jelen van az egész világon, akkor látjuk: itt vagy-vagy a kérdés! Nem lehet egyszerre uralkodó az evolúció (fejlődés, felépülés) és a leépülés ugyanabban a rendszerben.

A gyakorlati életünkből számtalan példát lehetne hozni arra, hogy a magára hagyott dolgok leépülnek, korrodálnak, szétmállanak, elenyésznek, s a felépített rendszerek, alkotások (akár egy egyszerű homokvár, vagy egy magára hagyott ház) széthullanak és leállnak külső, intelligens és építő beavatkozás nélkül.

Ugyanakkor viszont az elemek (szén, hidrogén, oxigén és egyéb atomok) vajon fel tudtak volna-e építeni maguktól fantasztikusabbnál fantasztikusabb fizikai, majd pedig élő organizmusokat, el egészen az ember megjelenéséig? Csak úgy magukban, magára hagyottan? - Abszurdum! Teljes képtelenség! „Józan paraszti eszünk” jól látja ezt! (Róma 1,20)

A genetika talán legnagyobb felfedezése, hogy minden élő szerv, illetve egyszerű, vagy bonyolult élőlény mögött hatalmas információ mennyiség áll rendelkezésre. Ha az emberi DNS-ben tárolt utasításokat az általunk általánosan használt karakterekkel le akarnánk írni, 1000 darab 500 oldalas könyvre lenne szükségünk! - Ki tervezte, ki fogalmazta meg és ki rögzített a génjeinkbe ezt a hatalmas információ mennyiséget?

Hogy a halnak kopoltyúja legyen, a tevének púpja, a sasnak pedig rendkívül éles szeme, erről a szakszerű leírás, illetve a megvalósításukhoz szükséges utasítások sora mind ott található a génjeikben. Nehogy elhiggye bárki is, hogy ezeket a tervrajzokat és parancsokat a halott anyag, vagy a vak véletlen írta oda! És azt se higgyük, hogy a madarak kifejlődtek a vízi állatokból, vagy akár a hüllőkből, amelyek tökéletes testet kaptak ahhoz, hogy pl. a vízben jól érezzék magukat és mindenük meglegyen! DNS-ük pontosan azt az információt rögzíti, ami az alkatukhoz és az életformájukhoz szükséges, és amíg valaki intelligens módon ezt át nem írja, megtervezve mindent, ami pl. egy állat repüléséhez szükséges (tollazat, kikönnyített csontozat, stb.), addig nem is változnak át másik fajjá sohasem! (Érdekesség: Az 1Mózes 1,20-21 szerint a víziállatok és a madarak együtt jelentek meg az élővilág keletkezésekor. Vajon ez az igazság, vagy az evolúciós feltételezés, hogy ti. évmilliók választják el őket egymástól? - Egy „teista” vajon kinek hisz inkább?)

A genetika hozott még egy meglepetést: Ma már egyértelmű, hogy a spontán mutációk rontják a genetikai információt, tehát az élőlények, köztük az ember genetikai adatbázisa nemzedékről nemzedékre romlik. Sajnos egyre több a sérült gén, amit továbbadunk a gyerekeinknek, s azt valószínűsítik a szakemberek, hogy fizikai (pl. étkezési) és lelki hatások (pl. stressz) egyaránt okozhatják ezeket a sérüléseket. De ami most számunkra a legfontosabb: génállományunk változása is devolúciót, azaz leépülést mutat és nem evolúciót!

Visszatérve a teista evolúció témájához, tegyük fel magunknak a kérdést: Miért kell összeegyeztetnünk a teremtő Istenbe vetett hitünket és azt az elképzelést, hogy a fajok egymásból fejlődtek ki? Hiszen az utóbbi, mint fentebb láttuk, nem is áll meg a valóság mérlegén! A geológia eredményei is ugyanezt erősítik: A földrétegek között sehol nincsenek átmeneti fajok, pedig gondoljunk bele: hány millió ilyen átmeneti élőlénynek kellene lennie a megkövült (fossziliás) maradványok között szerte a világon, hogy a ma 9 millióra becsült állatfaj (illetve fajta) kialakulhasson?! Ha az evolúció hozta létre a fajokat évmilliók alatt, akkor iszonyatos mennyiségű átmeneti faj maradványát kellene találnunk mindenfelé! (Negyedig, félig, háromnegyedig kialakult madarakat például, - de vajon ezek a torzók képesek lettek volna-e élni ilyen korcs testekkel egyáltalán?! Józan értelmünk megadja a választ…) Eddig a feltárt kövületek tömegéből egyről sem tudták egyértelműen bebizonyítani, hogy valóban átmeneti fajt képvisel. Ha viszont egymásból fejlődtek volna ki a fajok, akkor rengeteg ilyen átmenetet kellene találnunk, nem egyet-egyet… Vonjuk le ismét az egyértelmű konzekvenciát: A természet és a kutatások eredményei azt mutatják, hogy a fajok nem egymásból alakultak ki, vagyis az evolúciós hipotézis téves.

Teista evolúcióra tehát egyszerűen nincs szükségünk. S azért sem, mert ez az elgondolás egészen torz képet mutat Istenről: Ő vajon olyan valaki lenne, aki a „hulljon a férgese!” elv alapján alkotott?! Csak az erőseknek, az egészségeseknek, az ügyeseknek van joga a továbbélésre, a kicsik, a gyöngék, az ügyetlenebbek nem méltók az életre?! - Jézus Krisztus Atyját egészen másképp ismerjük:
„Minden porcikám ezt mondja: Ki volna hozzád fogható, Uram? Mert megmented a nyomorultat az erőszakostól, a nyomorultat és szegényt a fosztogatótól.” (Zsoltár 35,10)
„Megmenti a segítséget kérő szegényt, és a nyomorultat, akinek nincs segítője.
Megmenti a nincstelent és a szegényt, a szegény embereket megsegíti. Elnyomástól és erőszaktól megváltja őket, mert drága számára a vérük.” (Zsoltár 72,12-14)

Arra van szükségünk, hogy döntést hozzunk magunkban: Milyennek ismertük meg az élő Istent, Jézus Krisztus Atyját? Pl. vajon mennyi időre volt szüksége a teremtéshez? Mekkora a hatalma? Elég lett volna számára akár hat perc? Vagy szüksége volt 14 milliárd évre? - Meggyőződésem, hogy aki ilyet tudott alkotni, s aki ilyen hatalomról tett bizonyságot, mint ami Jézus életében megtapasztalhatóvá lett a szemtanuk számára, annak hat perc is elég lett volna! Ha pedig így van, akkor miért találgatnék a teremtés időtartamáról? Inkább elfogadom úgy, ahogy Mózesnek kijelentette! Hogy ez a rövid idő hatszor 24 óra volt-e, vagy sem? Nem tudom. De azt tudom, hogy az igazságot íratta le a Bibliában, s hála Neki, olyan egyszerű nyelven, hogy azt még én is megérthetem. S az üzenete teljesen világos: Ő alkotott mindent, így engem is. Mindent az embernek adott, de ezáltal mindenért felelőssé is tette. Szeretni akart egy önmagához hasonló lényt, olyat, aki maga is személy: értelemmel, érzelemmel és akarattal rendelkezik. Szabad, és semmi más dolga nincs ennek a szeretett lénynek, minthogy viszont szeresse azt, akitől mindent kapott: szépséget és gyönyört, erőt és bölcsességet, alkotni tudást és csendes szemlélődő képességet, közösséget, vagy akár boldogságot magányosan is.

De vajon miért ragaszkodnak a tudomány fő irányának képviselői foggal-körömmel az evolúciós hipotézishez, amikor tudományos körökben is egyre többen belátják: így biztosan nem keletkezett az élet? Tudják, mert a kutatásaik és a számításaik igazolják: Spontán, véletlenszerűen biztos, hogy nem tudott kialakulni az első élő sejt, illetve külső információ, azaz tervek nélkül nem tudott kifejlődni a mai végtelenül gazdag élővilág. Miért állítják mégis, hogy véletlenszerű fejlődés történt? Miért kényszerítik rá a vallásos embereket is, hogy az Isten-hitüket valami módon az evolúcióhoz igazítsák, pl. a teista evolúciós nézet kidolgozásával? Miért lett ez az elmélet mindenek mércéje, mindennek – akár a Bibliának is – a felülírója?!

A háttérben egyértelműen lelki, és nem tudományos válaszok húzódnak meg. Pál így ír a bűneset utáni ember hozzáállásáról: „Isten láthatatlan valóját, azaz örök hatalmát és istenségét meglátja alkotásain az (emberi) értelem a világ teremtésétől fogva. Ezért nincs mentségük, mert bár Istent ismerték, mégsem dicsőítették vagy áldották, mint Istent, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és sötétség borult oktalan szívükre. Akik bölcseknek mondják magukat, bolonddá lettek.” (Róma 1,20-22)

Ha a józan eszünkkel vizsgáljuk meg az evolucionista tudósok magatartását, nem fogjuk megérteni őket, hiszen nem az értelmükkel, hanem a lelki ellenállásukkal van dolgunk. (vö.: Isten nem halott c. film, www.albaref.hu) Őket nem a tudomány győzte meg, hanem tudatosan nem akarnak hinni Istenben, mint mindenek teremtőjében, - s tkp. nem történt más 150 éve, mint kapóra jött számukra Darwin elmélete. De ha minden tudományos bizonyíték Istenre mutatna is, ők akkor sem fogadnák el Őt. Miért? Mert aki ilyen nagyszerűt alkotott, ilyen hatalommal teremtett – akár hat nap alatt is -, azelőtt meg kellene hódolniuk és Őelőtte el kellene számolniuk az életükkel. Vallani kellene a bűneikről, és a dicsőséget (pl. tudományos fokozataik dicsőségét) Neki kellene adniuk…

A Biblia szerint az a bűn, ha nem imádjuk Őt, a Fiát értünk feláldozó Teremtőt, - illetve ha helyette mást imádunk. (János 16,9) Imádjuk önmagunkat, a tudásunkat, imádjuk a többséget, akkor is, ha értelmetlen dolgokat vall, imádjuk a tudományt, akkor is, ha fogalmunk sincs a valódi eredményeiről, imádjuk a saját pozíciónkat és karrierünket akkor is, ha a megtartásához a józan eszünket, vagy a lelkiismeretünket kell is megtagadnunk. – Hát ezentúl ne tegyük! Térjünk meg a kompromisszumok világából, hódoljunk meg a hatalmas Felség előtt, aki szavával hozta létre a mindenséget, mindent megtervezett, végiggondolt és kivitelezett. Aki a bűnünk eltörléséről is gondoskodott: keresztet ácsoltatott! (János 3,16)

Nem volt szüksége évmilliárdokra és nem volt szüksége evolúcióra, mert mindent egyedinek és sajátosnak tervezett meg. Ezért nincs ma sem két egyforma falevél, hópihe, ujjlenyomat vagy szivárványhártya az emberek milliárdjainak a szemeiben… Imádjuk Őt, az egyedi Teremtőt, és ne kössünk kompromisszumot senki kedvéért Ővele szemben!

„Ó, Uram, Uram! Nagy hatalmaddal és kinyújtott karoddal te alkottad meg az eget és a földet; neked semmi sem lehetetlen!” (Jeremiás 32,17)

Somogyi László

Ajánlott irodalom: Kiss Eszter: "Devolúció" - érvek az evolúció ellen a hit és az ész világosságában

Ajánlott honlapok: www.teremtesvagyevolucio.hu teremtestudomany.hu kezdetek.hu