Az okkult veszélyről
Az okkult veszélyről
A lelkipásztor felelős azokért a tanításokért, amelyek a gyülekezetben elhangzanak, illetve amit hívő testvérek egymás között terjesztenek. Ezért - lelkészi eskümnek megfelelően - ebben a nehéz témában is úgy igyekszem állást foglalni, hogy az mindenekelőtt a teljes Szentírás, de emellett két hivatalos hitvallásunk (Heidelbergi Káté és II. Helvét Hitvallás) üzenetével is összhangban legyen, vagyis mindenhol, - reménység szerint Urunk szent színe előtt is megállja a helyét. Tisztában vagyok a felelősségemmel (Jak 3,1), de épp azért vagyok református lelkész, mert a II. Helvét Hitvallás bevezetőjével teljes egyetértésben őszintén vallom: Ha az alábbi témákban az Ige szerint valaki engem jobbra tanít, akkor azt köszönetem kinyilvánítása mellett készségesen elfogadom!
A kiindulásunk tehát az a meggyőződés, amely megegyezik az apostolokéval és a reformátorokéval: "A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre." (2Tim 3,16) "Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében." (Ján 20,31)
Az ünnepi szokások sodrában felmerül a kérdés: vajon a biblikus, tiszta és helyes keresztyén élethez milyen okkult (ördögi) gyakorlatok elhagyására van szükség?
Először is tisztáznunk kell: Az okkult hatás a démonvilág megszólítása révén érvényesül egy ember életében, nem pedig élettelen tárgyak érintése vagy hétköznapi (azaz nem az eredeti pogány vallásos) használata által. (pl: tojás, fenyőfa, farsangi jelmezek, francia kártya, stb.) Urunk az okkult cselekedetektől tilt el, - vagyis a démonvilág segítségül hívásától. (Ez ugyanis a legdurvább lelki paráznaság lenne Vele szemben!) "Ha bemégy arra a földre, amelyet Istened, az Úr ad neked, ne tanuld el azokat az utálatos dolgokat, amelyeket azok a népek művelnek. Ne legyen olyan nálad, aki a fiát vagy a leányát áldozatul elégeti, ne legyen jós, se varázslást űző, jelmagyarázó vagy igéző! Mert utálatos az Úr előtt mindaz, aki ilyet cselekszik." (5Móz 18,9-12 vö: 3Móz 18,21 Ézs 8,19 Jer 7,31)
Figyeljük meg, ezek mind cselekedetek ugyanazzal a konkrét céllal: segítsen a szellemvilág! Fontos azt is tudatosítanunk, hogy a Sátán személy (egy fellázadt angyal) és nem egy erő, vagy valamiféle kisugárzás, ami csak úgy kiárad egyes tárgyakból vagy eszközökből. (Luk 4,1-13)
Pál, aki tökéletesen tisztában volt az okkultizmus (ezoterika, pogány kultuszok, stb.) veszélyével (Ef 6,11-12) bátran megérintette, akár meg is ette azt, amit okkult célokra készítettek elő: "Mindazt, amit a húspiacon árulnak, megehetitek, ne kérdezgessetek semmit lelkiismereti okból, mert az Úré a föld és annak teljessége. Ha meghív titeket a hitetlenek közül valaki, és el akartok menni, mindent megehettek, amit elétek tesznek, ne kérdezgessetek semmit lelkiismereti okból. De ha valaki azt mondja nektek: "Ez bálványáldozati hús", ne egyétek meg. Mert miért vádolja az én szabadságomat a másik lelkiismerete? Ha én hálával eszem, miért kárhoztatnának engem azért, amiért én hálát adok? Akár esztek tehát, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!" (1kor 10,25-31) Vagyis az Úrtól kapott szabadságunkból vissza kell fognunk, ha az a hitben erőtlen testvéreinket megbotránkoztatja! (ez is lehet a böjtünk része) De ettől még változatlanul igaz:
"Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni." (Gal 5,1) Ahogy a törvényeskedés szolgaságába nem állt be Pál, ugyanúgy határozottan távol tartotta magát és tanítványait is bármiféle okkult szeánsztól vagy pogány rítustól! (vö: 1Kor 10,19-20) Viszont az is egyértelmű a leveleiből, hogy téves, nem a teljes Szentíráson nyugvó tanításokkal újra a szolgaság igájába lehet hajtani az újjászületett hívő embereket is: "Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemei számára, miért terhelitek magatokat olyan kötöttségekkel, amelyek csak az e világ szerint élőkre kötelezők: "Ne nyúlj hozzá, ne ízleld meg, ne is érintsd!" Azokról van itt szó, amik arra valók, hogy elfogyasztva megsemmisüljenek. Ezek csupán emberi parancsok és rendelések." (Kol 2,20-22) Vagyis olyan tárgyakról és étkekről beszél az apostol, amelyeket ugyan pogány szeánszokon okkult varázslásra is lehet használni, de önmagukban tiszták, mint Isten teremtményei! Ide tartozik a tojás, a fenyőfa, de az olyan szokások is, mint szent Miklós püspök jótékonykodásának felidézése december elején, vagy a démonűzés ősi babonájától már független, jelmezbe öltözés a tél végén. "Minden tiszta a tisztának, de a tisztátalanoknak és a hitetleneknek semmi sem tiszta, sőt szennyes mind az elméjük, mind a lelkiismeretük." (Tit 1,15) Minden tárgyat, ételt vagy szokást lehet pogány, okkult tartalommal is megtölteni, de ahol ezt nem teszik, ott Pál határozottan megkérdőjelezi az ördögi hatástól való félelmet! (2Tim 1,7) Sőt, éppen azt tartja tévtanításnak, amikor egy újszövetségi hívő félelmet gerjeszt. "Miért terhelitek magatokat olyan kötöttségekkel, amelyek csak az e világ szerint élőkre kötelezők?” (Kol 2,20) Az intésben viszont továbbmegy, s állítja: bármilyen magaválasztotta kegyesség rombolóvá lehet! Különösen, ha mögötte a farizeusi lelkület húzódik meg titokban. Az indokolatlan (törvényeskedő) elhatárolódásokról így ír: "Ezeknek a megtartása a bölcsesség látszatát kelti ugyan a magunk csinálta kegyeskedés, az alázatoskodás és a test sanyargatása által, valójában azonban semmi értéke és haszna nincs, mert öntelt felfuvalkodottsághoz vezet." (Kol 2,23)
Az apostolokkal és a prófétákkal együtt (Ef 2,20) valljuk mi is: "Nem fog a varázslás Jákóbon, sem az igézet Izráelen." (azaz az újszövetségi hívő népen sem) (4Móz 23,23) Még akkor sem, ha tudatlanságból egy szellemidéző szeánszra keveredne is el valaki! (De ne tegye!)
"Ti Istentől valók vagytok, gyermekeim, és legyőztétek őket, mert nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki a világban van." (1Ján 4,4)
Összefoglalva az eddigieket: a hitben érett keresztyén nem fél. Ha okkult veszélyt gyanít valahol, erről megkérdezi a gyülekezet lelki vezetőjét, aki Isten színe előtt felelősen dönt: a hitben erőtlenekre is figyelve mi az, ami megengedhető és mi az, ami feltétlenül kerülendő egy hívő közösség, vagy egy keresztyén intézmény életében? (vö.: Róm 14,1 és 15,1!) S ami a legfontosabb: az ünnepek idején (is) a bibliai üzenet jelenjen meg mindenütt a legerőteljesebben! S ha valaki netán tojást pingál egy keresztyén óvodában, ám tegye, de minden idejárónak kötelező tudnia, hogy a Húsvét az Úr Jézus feltámadásának ünnepe, és semmi más! Ezért ebben az ünnepkörben ezt az örömhírt vigye haza magával mindenki:
„A halottak közül való feltámadásával Isten hatalmas Fiának bizonyult.” (Róm 1,4)
Amitől viszont egyértelműen tartózkodnunk kell, ha nem akarjuk megrontani Istennel a kapcsolatunkat és/vagy a démonvilág gonosz manipulációinak kitenni magunkat, az a jóslás, a varázslás és a bálványimádás bármelyik területe. Ezek jelentenek ugyanis valóságos, gyakorlati okkult (ördögi) veszélyt az ember számára. (5Móz 18,9-12) Ezért tiltott a hívő emberek között a kártyavetés, a horoszkóp, a kuruzslás, a természetgyógyászat babonás területe, illetve a pogány vallásokba és azok származékaiba (pl. jóga, karate, stb.) való bekapcsolódás. Isten jól tudja, hogy miért félt mindezektől bennünket: a Sátán élményéket, eredményeket és sikereket ad, de közép és hosszú távon mindig benyújtja a számlát… (vö.: 1Kor 10,20 5Móz 32,17 Zsolt 106,37 Ján 8,44 Mát 25,41)
Szólnunk kell egy másik területről is, ha az okkult veszélyforrásokat vizsgáljuk az életünkben. Ez pedig a láthatatlan világ megszólításának kérdésköre.
A Szentírásból tudjuk, hogy ha feltámadott Urunk helyett a halottak világát szólítjuk meg s idézzük fel, nem ők fognak bejelentkezni, hanem egy, a nevükben megszólaló vagy cselekvő fellázadt angyal. "Maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz." (2Kor 11,14-15; 1Kir 22,22) Ez a megszólítás tehát - akaratunk ellenére - okkult kapcsolatfelvétellé lehet! Ezért fogalmaznak némelyek olyan élesen, hogy ne keressünk kapcsolatot "halott asszonnyal" (és persze férfiakkal sem). Akik elhunytak, minden bibliai szereplő és bármelyik kortársunk is, a feltámadásig Isten által elrejtett helyre kerültek lélekben, s velük semmilyen nexus nem ápolható. Nem kérhetők semmire, és nem tudnak közbenjárni egyikükért sem, mert Atyánk ezt a jogot és feladatot egyedül szeretett Fiára bízta: "Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus." (1Tim 2,5) Halottaktól, legyenek bár szentek (a Biblia az újjászületett hívőket nevezi így) vagy hitetlen emberek, tilos tudakozódni, mert a nekik szánt imáink egészen más, sötét "kezekbe" kerülnek! Ezért fogalmaz az Ige ilyen élesen: "Ne legyen köztetek se szellemidéző, se halottaktól tudakozódó. Mert utálatos az Úr előtt mindaz, aki ilyet cselekszik." (5Móz 18,11-12) A gazdag és a Lázár történetében Jézus teljesen világossá teszi, hogy az elhunytak és a földön élők között semmilyen kommunikáció nem lehetséges. (Luk 16,19-31) Ezért óvunk a leghatározottabban mindenkit, hogy az un. szenteket vagy Máriát, vagy bárki más elhunytat megszólítson! Nem ők fognak "bejelentkezni", hanem a nevükben egy csaló, aki néhány kérést teljesíteni is tud, de ha már felvehette velünk a kapcsolatot, mindent elkövet az elkárhozásunk érdekében. "Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el." (1Pét 5,8)
Végül pedig Isten kegyelmére és ígéreteire támaszkodva - János apostollal együtt - hittel, szeretettel és alázattal valljuk: "Mi Istentől valók vagyunk: aki ismeri Istent, az hallgat ránk, aki nem Istentől van, az nem hallgat ránk. ... Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg Istent, mert Isten szeretet." (1Ján 4,4-8) S akit az okkult cselekedetek valamelyike veszélybe sodort, kérjen lelkigondozói segítséget, és kiáltson hittel az Úr Jézus Krisztushoz, mert „ha a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek!” (Ján 8,36)
Somogyi László