Mit hirdetett Jézus?
Mit hirdetett Jézus?
Mindenek előtt: Önmagát, s a benne beteljesedett ígéreteket! Ha egy átlagemberről mondanánk ugyanezt, az visszataszító lenne. Az öndicséret taszító, sőt megbotránkoztató, - kivéve, ha abszolút hiteles. Jézus az egyetlen hiteles ember. Ember, aki egyedüliként a történelemben úgy is élt, ahogy beszélt, - ezért tökéletesen megbízható! Ő a Személy, a Létező, a nagy Vagyok, aki Vagyok. Az Örökkévaló, aki közénk jött testben. „Én és az Atya egy vagyunk. Aki engem látott, látta az Atyát.” (Ján 10,30; 14,9) Ezért kellett önmagát hirdetnie, - a létező hatalmas és irgalmas Istent. Egyértelművé tette: a Messiásra vonatkozó ószövetségi próféciák benne valósultak meg: „Ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem: mert énrólam írt ő!” (Ján 5,46) Jézus az igazságot hirdette meg, de úgy, hogy minden részletében igazat mondott, attól semmilyen okból el nem tért. (Ján 14,6) Ugyanennyire már csak egyhez ragaszkodott: a szeretethez. Semmit nem mondott, amit meg nem szűrt ennek a rostáján. Még amikor keményen megfeddte a farizeusokat, vagy kiűzte az üzletelőket a templomból, akkor sem lépett ki a „szeretet kötelékéből”. (Kol 3,14)
Igehirdetésének középpontjában a hozzá fűződő kapcsolat állt: „Ha engem szerettek…” (Ján 14,15) „barátaimnak mondalak titeket…” (Ján 15,15) Nem elveket hirdetett meg, hanem élő, cselekvő kapcsolatrendszert az Isten országán belül: „Betelt az idő és elközelített az Isten országa: Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!” (Mk 1,15) Forduljatok el minden mástól, minden hamis reménységtől, s a bizalmatokat egyedül belém vessétek! Nem új tanokat, szép, fontos és érdekes igazságokat hoztam nektek, hanem egy lüktető, új életet: Közösséget velem, valós és közeli közösséget az Atyával és a Szentlélekkel. (1Ján 2,4-7) Ezt kérjétek el, ebben higgyetek, ennek engedelmeskedjetek, hogy végre valódi gyümölcsöket teremjen az életetek. Ne csupán az elméteket pallérozzátok, hanem érzelemmel, akarattal és engedelmességgel szeressetek! Ne csupán hirdessétek, hogy ki vagyok, hanem nap, mint nap kérdezzétek, hogy mit akarok. Van véleményem az életetek dolgairól! S közvetlen tőlem kérdezzétek, ne a teológiai ismeretetekből ollózzátok össze, ne egyszerűen igéket idézzetek, hanem őszintén és valóban engedni kész lélekkel tudakoljátok: Itt és most, Urunk, mi a véleményed, mi a Te akaratod, melyik bibliai mondat vagy történet alkalmazandó az adott helyzetünkre?
Jézus ma is Igét hirdet, és nem tanokat közöl. Az Ige pedig „élő és ható” napjainkban is (Zsid 4,12): Ha azt találjuk meg, ami épp az adott körülmények között ad útmutatást, vagyis feltárja Urunk aktuális akaratát, engedi megérteni a szándékát, akkor áldás lesz a tetteinken és a szavainkon. Ha csak idézzük az Igét, netán jó zsonglőrként előrángatunk egy-egy idézetet a Szentírásból, ami éppen eszünkbe jut, akkor nagyon „mellényúlhatunk”. Az így idézett Biblia ugyanis nemhogy „arany alma ezüst tányéron” (Péld 25,11), hanem furkósbottá válik a kezeink között, s ahelyett hogy a Lélek intését adná át a másiknak, letaglózza és eltaszítja őt. Ahelyett, hogy megtérésre segítené, elfordítja Istentől. Jézus azt ígérte, hogy személyesen vezet bennünket, s folyamatosan tanít arra, hogyan alkalmazzuk helyesen az ő Igéjét. (Ján 10,4) Ezért az igaz hívő nem ítélkező, nem kioktató, hanem vezetett ember. (Róm 8,14) Felülről kéri el, hogy mikor intsen, és mikor bátorítson.
Jézus igehirdetése ostorozta a bűnt. De vajon melyiket leginkább? Ha az evangéliumokat áttanulmányozzuk, kitűnik: mindenek előtt az emberi gőgöt. A farizeusi, hívő gőgöt. Megbocsátást hirdetett a parázna nőnek (Ján 8,11), irgalmat a bűnbánó vámszedőnek (Luk 18,13-14), felejtést és küldetést az őt rútul megtagadó Péternek, de „jajok” sorozatát a büszke, megalázkodni nem akaró vallásos embernek. (Luk 6,24kk 11,42kk) A semmit jóvá tenni nem tudó lator a mennybe jut (Luk 23,43), a vagyon és a vele járó rang foglya elkárhozik. (Luk 18,23) Mert Jézus az igazságot hirdette. Az igazságot – szeretetben. (Mk 16,16; Kol 4,6))
Igehirdetése erőteljes bizonyságtétel volt a kegyelemről. Arról, ami a bűn feltárásának sötétségben ragyog fel igazán. Aki viszont nem értette meg Jézus szavait az ember teljes elveszettségéről – „aki a bűnt cselekszi, rabszolgája a bűnnek” (Ján 8,34) – az nem tud mit kezdeni Jézus központi üzenetével sem: „Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” (Mát 20,28) Azaz: A megbocsátásnak nincs előfeltétele az emberben! Nincs ok, amiért megbocsáthatna nekünk Isten, nincs semmink, amivel eltörölhetnénk a bűneinket. (Zsid 9,22) De van vér, amely tisztára mos minden benne hívőt. (1Ján 1,7) Jézus igehirdetése a kereszt evangéliuma, ami először mélyen megaláz, szembesít az abszolút méltatlanságommal, majd a felülről való tiszta szeretet erejével megvigasztal: a Fiú áldozatáért mégis elfogad (igazzá nyilvánít, azaz lelkileg szabadlábra helyez) a mindenható Isten! (Ján 1,12)
Az Úr Jézus igehirdetése világos tanítást adott a földi élet értelméről és küldetéséről: szeretni és szeretve lenni. Ady vágyakozása az újonnan született hívő életében nem csupán sóhaj, hanem valóság: „Szeretném, ha szeretnének, s lennék valakié.” (vö.: Heidelbergi Káté 1.) Urunk a nagy parancsolatban tökéletesen összefoglalta a lényeget. Minden törvény, minden kegyes szabály, a hívő élet valamennyi jellemzője ezáltal mérhető és mérendő: Ha bármilyen megnyilatkozásom, keresztyén gyakorlatom, szolgálatom, beszédem, mérlegelésem és véleményformálásom nincs összhangban ezzel, akkor tévúton járok, tévelygő újjászületett hívő ember vagyok. (Mát 22,37-40) Ha nem akarom szeretni a hitetlent, a másképp hívőt, sőt az engem üldöző embert, akkor még nem értettem meg Megváltó Uram igehirdetését. (vö: Mát 5-7. rész)
Jézus igehirdetése feltárta a várható jövőt. Az ő szavai adnak eligazítást (Mát 24-25. rész), józan mérlegelési lehetőséget arra is, hogy akár a Jelenések könyvének üzenetét helyesen értsük, a félreértéseket, belemagyarázásokat elkerüljük. Az Ő tanítása minden fontos elemet tartalmaz, ami segíti a felkészülésünket második eljövetelére, illetve erőt és vigaszt ad arra nézve, hogy a nagy nyomorúság időszakában is szüntelenül számíthatunk az ő hűséges segítségére. Nem hiteget, hanem az igazságról szól ebben a témában is, de szavai tele vannak bátorítással és szeretettel: „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.” (Ján 16,33) Olvassuk Őt, „hallgassuk” Őt, és teljes bizalommal támaszkodjunk az igehirdetéseire!
Somogyi László
lelkipásztor