Szent Szellem, vagy Szentlélek?

Szent Szellem, vagy Szentlélek?

Sok zavart okoz, hogy a kisebb keresztyén közösségek a „szellem” és a „lélek” szavakat felcserélve használják. A magyar nyelvben a 19. századig csak a "lélek" szó létezett. Ezzel fordították a bibliai „pneuma” kifejezést is, amely Isten leglényegére utal. „Az Isten Lélek (görögül pneuma), és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.” (Ján 4,24)

A nyelvújítás idején azonban a másik, nem anyagi „részünk” leírására használt kifejezésre a nyelvújítók - tisztán segítő szándékkal - új magyar szót alkottak, már csak azért is, mert az európai nyelvekben létezik a „pszüché” megfelelője is. (pl. németül Seele, angolul Ghost) Így született meg a magyar „szellem” szó, amit azonban - a többi európai nyelvhez hasonlóan - nem használták Isten lényének leírására. (A német erre a Geist, az angol a Spirit kifejezést használja, ebből képzik a Szentlélek megfelelő alakját: Heiliger Geist, illetve Holy Spirit.)

A magyarban sajnálatos módon néhány bibliafordítás (pl. Csia Lajos) a 20. század elején megfordította a két szó alkalmazását, pedig addigra már a "szellem" sokkal inkább a palackba zárt szellemet idézte fel a magyar olvasó előtt, mintsem Isten áldott Lelkét.

Ez a félreérthetőség lett az oka annak, hogy a széles körben elterjedt magyar bibliafordításokban (amelyeket a történelmi egyházak adtak ki) nem tudott meghonosodni a szellem szó. Így aztán a „pszüchét” körülírással adják vissza az általunk használt Bibliák, de abban végig következetesek, hogy a „pneuma” helyén, akár Istenről, akár az emberről van szó, mindig a „lélek” fordítást alkalmazzák. Ezt, az eredeti magyar megfeleltetést javasoljuk használni mi is, azaz Isten Lelkének neve legyen és maradjon mindig Szentlélek!

A "pszüché" a Bibliában időnként jelenti az egész embert, máskor pedig a nem materiális lényünknek azt a részét, amivel szellemi munkát végzünk, vagy éppen szellemeskedünk. Istennel kapcsolatban sohasem fordul elő ez a kifejezés (Isten mindig "pneuma"), ezért olyan zavaró, amikor mégis "Szent Szellemről" beszélnek vagy írnak egyesek.

Megjegyezzük még, hogy a pszichológiának - ahogy a neve is jelzi - a "pszüché" az illetékességi területe. Az ember "pneumájához" (tehát lelkéhez) csak Isten Igéjének és Szentlelkének van módosítani, illetve gyógyítani képes hozzáférése. (vö.: 1Pét 1,23  Ján 3,5-7) Ezért a lelkigondozás lényegét tekintve nem más, mint a „pneumatológiai” tanácsadás. (Hasonló a pszichológiai tanácsadáshoz, csakhogy lényünk másik részét érinti!)

Ebből következik az is, hogy az un. pszicho-szomatikus betegségek jó része valójában „pneuma-szomatikus” betegség, vagyis az Istennel (az Ő pneumájával) való kapcsolatunk megromlása, illetve hiánya okoz testi megbetegedéseket. Ezeket pedig nem lehet gyógyszerrel, elektro-sokkal vagy bármilyen pszichiátriai módszerrel rendbe hozni, hiszen ilyenkor nem a pszüchénk a beteg, hanem a pneumánk! (Megjegyzendő itt, hogy a hitetlen pszichológia, mint tudomány, tagadja a pneuma létezését. Azért teszi persze, mert az emberi pneumát egyedül Isten Igéje és áldott Szentlelke képes gyógyítani, - vegyszerek és pszichés terápiák nem!) Vö.: „Minden utadon gondolj rá, és Ő egyengetni fogja ösvényeidet. Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féljed az Urat, és kerüld a rosszat! Gyógyulás lesz ez testednek, és felüdülés csontjaidnak.” (Példabeszédek 3,6-8)

Vagyis ápold a lelkedet: Olvass Bibliát és imádkozz rendszeresen! És: Keress lelkigondozót!

                                                                                                                                                                                                                                                                       Somogyi László